Az Adria kristálytiszta és azúrkék vizébe szívalakba alámerülő félsziget olyan, mint egy rejtett szépségekkel teli kert, mely kaput nyit a napsütötte és meleg Mediterráneum felé.

Habozás nélkül nyisson be ezen a kapun és meglátja, az álomnyaralás valósággá válik. Ez a multikulturális és vendégszerető térség a maga kis területén szerencsésen ötvözi a különbözőségek sosaságát. Míg kristálytiszta tengerével, rendezett partjaival és kikötőivel, vidám halászhajóival és zsibongó kikövezett utcácskáival hamisítatlan, a mediterránra jellemző hangulatot áraszt, addig, ez a varázslatos földdarab az isztriai hátország dombjain megépült festői középkori városkákkal békességet és szelídséget sugároz. És ez a hátországi, kontinentális táj óhatatlnul Toszkána vagy Provence legszebb vidékeire emlékeztet.

Kövesse ezt az utat, a masszív városi falaktól a városi lodzsa padjaig, aztán sétáljon el a piacon lévő kis templomig és annak harangtornyáig, melyről szemlélődve Isztria teljesen más oldaláról fog felragyogni. Annak ellenére, hogy ezen városok furcsamód mintha hasonlítanának egymáshoz, minden egyes ilyen középkori városka a maga nevében egyedülálló.

Kíváncsiskodjon hát! Kukkantson be az udvarokba, nézze meg a címereket és a palotákat, vagy térjen be egy templomkába és pihenjen meg a kápolna hűvösében. Ezeken a helyeken nemcsak a szorgalmas tündérekről szóló népi legendák öltenek majd alakot, akik a város falait éjszaka építik és javítgatják, hanem a bajkeverő boszorkányokról szóló mesék is. Ha valaki helyivel találkozna a közelben, nyugodtan állítsa meg és kérdezzen tőle, ami csak az eszébe jut. Itt kellemesek és segítőkész emberek élnek, akik szívesen elmesélik Isztria történetét, azon helyét, ahol a legnagyobb kölünbözőségek egymással békében és összehangban tudnak élni; és akik büszkék nyitottságukra.

Ne álmodozzon az álomnyaralásról! Ébredjen fel Isztrián! Lépjen rá a civilizációk nemes csomópontjára, melynek kulturális ’arborétumát’ a hisztriánoktól, keltáktól és rómaiaktól kezdve a Bizánci, Szláv, Velencei Birodalmon át, egészen az Osztrák-Magyar Monarchiáig nagy gonddal ’művelték’. Ennek fényében hamar rájön majd, miért is olyan különleges Isztria. Kezdésként elég, ha felidézzük az argonauták legendáját. Iaszón sikertelen vezetésével, hogy megszerezzék az aranygyapjút, a kolkhisziak az Isztriai-félsziget partjaihoz érve, sosem akartak visszatérni hazájukba. Valamilyen varázserő uralkodik ezen területen, mely a mediterrán térségben sehol sem érezhető.

Ezen a helyen van az a város, mely éppúgy, mint Róma, hét dombra épült, és híres amfiteátrummal dicsekedhet. A hét dombból az egyiken esett meg, hogy egy megfáradt magyar király akarta csillogó ruháját egyszerű szerzetesi viseletre cserélni és szentként meghalni, míg a halhatatlan Dante egy kilátóhelytől inspirálva írta Isteni színjátékának sorait. Ezen város neve Pula, mely 3000 éves történelmével a félsziget lüktető szíve, és legnagyobb urbanisztikai központja, emellett a mediterrán térség páratlan helyszíne, mely lenyűgözően változatos kulturális örökséggel büszkélkedhet. Nem véletlen, hogy neve, a félsziget nevéhez hasonlóan nőnemű. A titokzatos és hipnotizáló Isztriát már régóta hívják százarcú boszorkánynak, aki már évezredek óta csábítja ide a látogatókat. Aki csak egyszer is ellátogat Isztriára és megízleli élvezeteinek csak egy kis darabját, gyakran újból és újból vágyik oda viszatérni!