Konavlei zelena menestra (zöld leves)

Konavlei zelena menestra (zöld leves)

A konavlei zelena menestra a dubrovniki régió autochton étele. Találtak olyan történelmi feljegyzést még a 15. századból, amelyben a konavlei vidék specialitásaként emlegetik. Ezt az ételt a tél folyamán nagy fazékban főzték, mint laktató és tápláló ételt sok ember számára, és igazi lakomát jelentett abban az időszakban, amikor nem állt rendelkezésre sok friss zöldség és hús.

 

A konavlei zelena menestra készítéséhez többféle szárított húst használnak, valamint a raštanj nevű zöld káposztát, fehér fejeskáposztát, krumplit és kelkáposztát. Ebbe az ételbe olyan füstölt, szárított húst tettek, amilyen az adott pillanatban volt a házban, így a levesbe bordát, csülköt, sertésfejet, szárított birkahúst, szalonnát, dalmát sonkát, vagy annak csontját, valamint egy kis kolbászt főztek. A szárított húst szükség szerint a főzés előtt egy nappal beáztatták langyos vízbe, hogy a felesleges só kiázzon. Épp a szárított hús sóssága miatt a levest általában nem kellett kiegészítőleg fűszerezni.

 

A következő napon a jól megmosott húst meleg vízbe tették főni, nagy fazékban lassú tűzön főzték, ha pedig arra volt szükség, a puhább húsdarabokat kivették a levesből, hogy ne főjenek szét teljesen, a keményebbeket pedig tovább főzték. Amikor az összes hús megfőtt és kivették a fazékból, a vízbe szélesebb csíkokra vágott zöld és fehér káposztát, valamint kelkáposztát adtak, majd megfőzték a sós vízben. Ennek során a fazék tartalmát nem keverték, hanem csak finoman benyomkodták a vízbe, hogy a káposztát ellepje a víz. Ügyeltek arra is, hogy a zöldség ne főjön szét teljesen és ne essen szét. A vízbe ezután hozzáadták a megpucolt, megmosott burgonyát, valamint a sertészsírt, hogy még inkább kiemeljék e különleges étel húsos ízét.

 

A konavlei zelena menestrát a felszolgálás előtt egy ideig állni hagyták, amikor pedig eljött a pillanat, amikor asztalhoz ültek, különösen ügyeltek arra, hogy minden tányérra különféle húsdarabok és főtt zöldség is kerüljön. Az utolsó részlet a frissen reszelt torma, amelyet közvetlenül a tányérba tettek, és amely erejével kiváló kiegészítője volt a sós húsnak és a főtt zöldségnek.