Ízek rapszódiája a hajóorruk előtt

A hajózás népszerűségének több oka van, no biztosan a legjelentősebbek közé tartoznak az itt kóstolható tengeri ínyencségek. Hajózás szempontjából a horvát tengerpart egyik jellemzője az, hogy a hajózóknak számos olyan vendéglő áll rendelkezésre, amely jó minőségű konyha mellett biztonságos kikötést is biztosít, és sokszor csak tengeri úton érhető el. Eredeti helyi friss alapanyagokból készült ételek jellemzik a helyi gasztronómiai kínálatot, amiről Horvátország világszerte is ismert, legalábbis a hajózok körében. Az ételek elkészítési módja sokszor kimondottan egyszerű, minőségűk pedig a közvetlen környezetben található alapanyagok miatt kiváló.

A legegyszerűbb és legjobb minőségű ételek közé tartozik a „na gradeleˮ módra elkészített, azaz roston sült friss hal. Számos vendéglátó elsajátította a halsütés titkait (igazi művészet eltalálni a tűz megfelelő erejét), az ilyen módon sütött hal pedig adriai különlegeségnek számít. Ilyenkor általában a legjobb minőségű fehér húsú halak kerülnek asztalra, mint az aranydurbincs (orada), a fogasdurbincs (zubatac), vagy a tengeri sügér (brancin), vagy a frissen sütött kék húsú halak, amelyek az első osztályú „rokonokkal“ komoly versenybe szállnak, különösen az értékesnek tartott adriai tonhal.

A hagyományosan leggyakoribb elkészítési módokat soroltuk fel, azonban a halkészítésnek még számos más módja is jelen van ezen a területen. Az ízletes tengeri tálhoz frissen fogott alapanyagok kellenek, így egyes vendéglők saját halászhajóval rendelkeznek, míg a többiek a helyi halászoktól szerzik be a halakat és a tenger gyümölcseit. Sokszor korán reggel találkozhatunk a halászatból hazatartó vendéglátókkal. A friss hal számos elkészítési módjai közül még a következőket említhetjük: nyers hal, füstölt hal, szárított hal, vagy a horvát pizzának nevezett Vis-szigeti pogácsában.

A népszerű tengerparti gasztronómiában a halon kívül más alapanyagok is komoly helyet kapnak; Horvátország ismert az Adriában fogott rákokról is. A Kvarner-öböli scampi rák az ebben a rákcsaládban megszokottnál kétszeres méretre nő, minőségben közvetlenül a valamivel délebbre gyakoribb homár mellett van. A scampi ráknak számos elkészítési módja van, és annak ellenére, hogy nem gyakori alapanyag a horvát éttermekben, a mélytengeri rákok minőségűkben nem maradnak le a többi rákfajták után.

A halakon és rákokon kívül a horvát tengerparton számos kagylófajta is előfordul, így ezek is a hajózók közkedvelt eledelei közé tartoznak. Az osztriga, a fekete kagylók és a Szent-Jakab kagyló majdnem hogy egyenrangú eledelnek számít, hiszen a tengerben tartják őket és a lehető legrövidebb időn belül tálalják az asztalon, ami az aromájukat maximálisan kihangsúlyozza.

Horvátország ugyanúgy ismert a helyi vendéglők kínálatában megtalálható magas minőségű húsételekről is. A húsételek hagyományosan inkább a kontinentális részre jellemzőek, azonban itt meg kell említeni egy kivételt. A partok mellett hajózva sokszor lehet látni az olívafa ligetekben legelő juhokat, amelyeknek fontos szerepük van a helyi gasztronómiában. A juhok természetes táplálkozása miatt a szigeti juhhús ízében felelhetők a különböző aromatikus füvek és a tengeri só, ami miatt a tányérra különlegesen ízletes fogás kerül.

Egészen természetes, hogy az éttermek mellett, vagy az apró szigeti településeken számos kiskert talált magának helyet. Ezekben termesztik a konyhában külön fogásként, vagy más étel részeként felhasznált ízletes zöldségeket. Ahogy ez az egész Földközi-tengeri térségben megszokott, az ételeket olívaolajon készítik, az olívafa pedig a horvát tengerparti tájkép egyik jelképe. Az ilyen módon felhasznált és párosított alapanyagok, zöldségek, halak és húsok alkotják ezt a tengeri íz világot, amely sokszor szó szerint a hajóorruk előtt található meg és felfedezésre vár.