Klapa (a capella) éneklés

Klapa (a capella) éneklés

Ha egyszer élőben meghallja az eredeti dalmát klapát, főként az autentikus környezetben, legyen szó egy kis utcáról vagy térről, biztos lehet benne, hogy már az első hangok után beleszeret e zenei kifejezésmódba. Más hagyományos daloktól eltérően, a klapa éneklés homofónikus, de többszólamú előadásmódja miatt nagyon élvezetes a hallgató számára, ezért nem csoda, hogy a klapák gyakran összegyűltek, hogy énekükkel kicsalják a leányokat ablakaikba. Ritka volt az a szépség, aki ellen tudott állni a klapa éneklésnek, mert ezt az a capella éneklésmód nem a hangos tónusok és erőteljes ritmusok jellemzik, hanem a harmonikus éneklés, amely senkit nem hagy közömbösen.

 

A klapa éneklés hagyományát a mediterrán kultúrkörből eredezteti, a kis településekről a tenger mentén és a szigeteken, ahol a kütyük és internet hiányában klapák jöttek létre, akik énekeltek a barátaik társaságában, legfőképp hangszeres kíséret nélkül. Általában egy hang indítja a dalt, amelyet azután követ a többi hang, és bár néha nehéz megérteni a klapaénekek szövegét, az élvezethez elég, ha átengedjük magunkat a dalnak, amely olyan kellemes a fülnek, mintha a tenger hullámain utazna. A klapa éneke tematikája általában a tenger, szerelem és mediterrán életmód körül forog, mivel ritkán énekelnek a capella a bánatról, főként a szerelem van az első helyen, amikor pedig egyfajta múltbéli, mára már eltűnt életmódról énekelnek, azt érzelmileg felfokozott hangulatban teszik, gyakran az előző generációk példás értékeit dícsérve.

 

Bár régen szigorúan férfi „dolog” volt, ma a klapa éneklés sokkal nyitottabb formájúvá vált, és nem ritkán lehet női, vagy vegyes klapákat is hallani, ahogyan a férfi klapákkal versenyeznek, és gyakran győznek is. E kifejezésmód országszerte, de sokkal szélesebb körben elért nagy népszerűségét a hangszeres kísérettel, modern környezetben fellépő klapáknak köszönhetjük, akik, bár kissé eltávolodva a hagyománytól, de stadionokat és termeket töltenek meg és meghódítják a slágerlistákat. Ezért, ha valahol egy boltív alatt elhaladva meghallja egy klapa énekét, vagy esetleg meglátogatja a legnagyobb és legrégibb klapa énekversenyt Omišban, igyekezzen magába szívni minden hangot és érezze azok szépségét, majd tekintsen az Ön körül álló emberek boldog arcára, és világossá válik az Ön számára, miért „nem adják a saját dalukat” a dalmátok semmi pénzért.